90. születésnapja alkalmából köszöntötték Árvai Imrét

Juhász Zoltán polgármester 90. születésnapja alkalmából köszöntötte Árvai Imrét. E neves napon családja, rokonai, közeli barátai gratuláltak, és további jó egészséget kívántak az ünnepeltnek. Árvai bácsi ünnepélyes keretek között vehette át otthonában az ajándékokat és a köszöntő emléklapot. A köszöntések után saját életútjáról, karrierjéről és a családjáról mesélt.

„1923-ban születettem Nyíregyházán, általános iskolai tanulmányaimat Nagykállóban végeztem. Gimnáziumba nem jelentkeztem, pedig nagyon akarták a szüleim. Ezt követően elmentem műszaki szakmát tanulni, ami nagyon vonzott. Nyíregyházára a Jókai Polgári Iskolába iratkoztam be, tanulmányaim befejezése után viszont szakma nélkül maradtam. Egyszer láttam egy nagyon szép cipőkirakatot Nagykállóban, és innentől kezdve beleszerettem a cipőkészítő szakmába. Volt egy rokon fiú, aki cipőfelsőrész-készítő volt, és elcsalt magával a munkahelyére, itt a modellezést, mintaszerkesztést tanultam meg, aztán mikor levizsgáztam, elmentem Budapestre, és a szakma minden csínját-bínját kitanultam. Debrecenben mestervizsgáztam, majd behívtak katonának Pestre. 1945-ben hazakerültem, és egy hatfős kisüzemet hoztam létre. Az üzlet szerencsére jól ment. 1948-ban jött egy törvény, hogy a működési engedélyt megvonják, így csak szövetkezetben lehetett dolgozni. 1948 decemberében 13 fővel megalakultunk, itt műszakvezető lettem. 1956-ban elnöknek választottak, én feleltem a külföldi kapcsolatokért. Ebben az időben modernizáltam a vállalatot, új embereket vettünk fel, növeltük a termelést. Akkoriban csak felsőfokú végzettséggel lehettem vezető, ezért jelentkeztem a közigazgatási egyetem általános ipari karára. Ennek elvégzése után még következett a könnyűipari műszaki főiskola Budán. Amikor üzemünk, a Kallux Cipőipari Szövetkezet huszonöt éves lett, már egy modern üzem voltunk, korszerű gépekkel, jelen voltunk a világpiacon, a termelésünk mind exportra ment, például Oroszországba, Angliába, Kanadába, Amerikába, összeköttetéseim voltak legalább tizennyolc országban. A nyugdíj után új vállalkozásokba kezdtem, egy közel hatszáz fős, világpiaci érdekeltségű üzemet hoztunk létre, illetve egy szőrmeüzemet Debrecenben, két társammal. Az üzletek nagyon sikeresek voltak. Feleségemet 1940-ben ismertem meg tizenhét évesen, ő akkor tizenöt éves volt. Hat évre rá házasodtunk össze, és két gyermekünk született. Sajnos első leányom szülés közben meghalt. Második lányomat, aki orvosi pályára ment, 1992-ben veszítettem el, ekkor hagytam fel a kereskedelemmel. Feleségemmel ötvenkilenc évet éltünk együtt, ő hét éve távozott el. Egy lány unokám van, aki Budapesten él.
Szinte hihetetlen, hogy megértem a 90. születésnapomat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Juhász Zoltán, városunk polgármestere megemlékezett rólam.”

Borsy Adrienn