Tovább íródik a kupakrónika

Remek időben és zenei aláfestéssel indult útjára a labda, hiszen a pálya szomszédságában cirkuszi sátor állt és dübörgött a zene. Ez azonban nem zavarta a játékosokat, akik nagy elánnal vetették bele magukat a küzdelembe. A hazai oldalon a következő volt a kezdőcsapat: Hegyes- Matejkó, Karaffa, Rubóczki, Györki- Dán, Simon, Piskóti, Málik- Marozsán, Kurucz. A kispadon helyet foglalt: Káposznyák, Sárga, Dobó, Nagy R. és Csáki J.
Az első percekben a hazaiak kezdeményeztek egy szöglet után Marozsán picivel a kapu mellé csúsztatott. Majd a semmiből megszerezte a vezetést az ellenfél. Egy felívelt labdánál Karaffa kissé határozatlan volt a vendégek támadója, pedig ütemtelenül, ellőtte a labdát Hegyes mellett. Mindenképp egyenlíteni akartunk, de sem Kurucz, sem Marozsán nem talált a hálóba, és ahogy az lenni szokott egy kontra és a hosszú oldalon üresen maradt csatár kapuba bólintott. 0-2 és hidegzuhany a javából. Természetesen azonban a fiúk továbbra sem adták fel és ennek meg is lett az eredménye. Szabadrúgáshoz jutottunk, amelyet Dán Attila mesterien tekert a kapuba. Kicsivel később pedig egy bal oldali beadást követően Kurucz már ki is egyenlített. A félidő végén azonban egy újabb hiba, öngólt vétettünk melynek következtében a vendégek vonulhattak előnyben az öltözőbe. Szünet után megint csak mi támadtunk többet, de a gólt megint Tuzsér szerezte, ezzel másodszorra is kétgólos előnybe kerültek.  Pillanatok múlva megkezdtük a felzárkózást. Rubóczki elemi erejű szabadrúgását a kapus csak kiütni tudta, majd a kipattanót megszerző Marozsán ellen szabálytalankodott. Jöhetett a büntető, amelyet Simon higgadtan a kapu közepébe lőtt. Pár perccel később a vendég kapus rácsúszott a kapufára és még saját védőjével is ütközött, sajnos mentő vitte el a pályáról. Innen is minél előbbi felépülést és gyógyulást kívánunk neki. Ami azután következett, arra a sportsajtó a komikus kifejezést szokta használni. Ugyanis a vendégek cserekapus nélkül jöttek (csak halkan jegyzem meg nekünk sem volt) így az addig jól teljesítő három találatban is benne lévő középpályásuk állt a kapuba. Perceken belül a remekül játékba lendülő Káposznyák ellen vétettek a büntető területen belül, újabb tizenegyes következett, sőt szövegért egy piros lap is előkerült. Ezúttal is Simon állt a labda mögé, lövésébe beleért az alkalmi hálóőr, de hárítani nem tudta, ekkor már mi álltunk továbbjutásra. A mérkőzés hátralevő részében rúgtunk még három kapufát, Káposznyák révén egy szép gólt, amit (les címén teljesen érthetetlen módon) nem adott meg a bíró és naggyá tettük a vészkapusukat. Az eredmény már nem változott így a Nagykálló ment tovább, és mint a meccs után kiderült a tiszabezdédi „arénában” harcolhatja ki az országos főtáblára jutást. Összességében elmondhatjuk, hogy a jobb csapat győzedelmeskedett, de az utóbbi meccseken nagyon sok gólt kaptunk, ami igencsak nagy fejtörést és sok ősz hajszálat okozhat Borza mesternek. Reméljük, hogy az utolsó kupameccsen a régi stabil, jól záró védelmünket láthatjuk, és akkor nem maradhat el a siker. Előtte azonban még szombaton Nagyszekeresre utazunk, ahol megpróbáljuk a bajnokaspiráns bajuszát megráncigálni. Már csak azért is, mert a kupában éppen ők maradtak alul Tiszabezdéddel szemben.


                                                                                   Jánóczki József