Városunk történelme

A mai város Nyugati határában levõ dombocska egy õsemberi temetkezési hely (Korhány). A római idõkben szarmaták, késõbb szlávok, a honfoglaláskor, 895-896-ban, Szabolcs és Tas vezér foglalta el a Tiszától a Krasznáig, a kabarok (a magyarok katonai segítõi), majd Kond magyarjai laktak itt.

A Szabolcsról elnevezett falu - erõs földvára volt, melyet Szabolcs vezér építtetett - lett a magyarokat keresztény hitre téritõ elsõ királyunk, Szent István által szervezett vármegye központja.

Szatmár vármegye, elsõ alispánja, Zothmár nevét õrizte meg. Területe központjában szintén földvár állott.

Az államalapítás utáni századokban a megye sokat szenvedett az ellenséges betörésektõl; besenyõk, kunok, tatárok pusztították. A védelem megszervezésére, az élet helyreállítására 1092-ben (május 20.) Szent László király elnökletével Szabolcs templomában tartottak zsinatot.

A vidék középsõ részét, nyilván terméktelenebb, homokos földje miatt csak a XI.-XII. században népesítették be.

Az elsõ Kálló az 1200-as évek közepétõl épült. Egy mocsár volt itt a mostani kanális vonalában. Neve: Búzna-Dada (Búzen-Dada), a mai város déli részén. Két fából épült temploma volt, házait a földbe ásták, náddal fedték.

Kunok, tatárok betörésekor elrejtõztek a mocsárba, majd a felégetett városka helyett felépítették Kállót. (melynek jelentése talán: gyülekezõhely, ahol mindenki jelen van).

Harangodot 1300-tól így nevezik, névadása a legrégebbi kállói legenda.

A mai Nagykálló helye: Nunkupul, Kiskállóé: Tuth puszta.

Az elsõ ismert földbirtokos: Ubul (a 108 honfoglaló nemzettségbõl a Balog-Semjénbe (balkezes Simeon) tartozott).

Ubul és testvére, Egyed 1220-ban harcolt az oroszok ellen Kálmán herceg vezetésével. Egyed megmentette a herceg életét a saját élete árán. Egyed vitézi érdemeiért ajándékozta II. András ezt a földet Ubulnak. Ubul építette fel Nagykállót és Kiskállót Nunkupul illetve Thut pusztákon.

Fia Egyed örökölte Nagykállót, birtokközpontjává, késõbb ispáni székhelyévé tette. Az õ neve elé került elõször megkülönböztetésként a "kállai" név, késõbb ebbõl lett a család vezetékneve.

1319-tõl megyegyülések színhelye,
1325-tõl (1315?) hetivásárok,
1390-tõl országos vásári jogot kaptak. Mesteremberek települtek ide: molnár, kovács, fürdõmester.
1437 - nyírségi parasztfelkelés - Tarpai Márton vezeti, hamar leverik a nemesi hadak.
1457 - V. László engedélyével várkastélyt építhethetnek a Kállayak.
1456 után a rácok (szerbek) menekülnek a törökök elõl - Kállóba is települnek.
A templom szentélye (kb 1450) Kálló legrégibb épületmaradványa.
Az 1500-as években már egyházközségük volt.
1500-as évek - a török elõl egyre többen költöznek ide:
1543 - 77 porta, azaz kb. 250 család és 1549 - 101 porta, 300-nál több család
A XVI. században lendül fel a marhakereskedelem - a Nyugat legfõbb szállítója vagyunk - kialakul egy vagyonos tõzsérréteg és a fegyveres hajdúk (hajtók) népes tábora. Azért kellett õket felfegyverezni, hogy megvédjék a jószágot a rablóktól, a farkasoktól. Ezektõl a fegyveresektõl egy idõ után már Nyugaton is féltek, ezért Bécsnél tovább nem mehettek.
1554 - török betörés - hatalmas pusztítás és 1566 - újabb betörés - 52 házat pusztítottak el (felgyújtották a város egy részét).
Az 1. Kálló teljesen elpusztult, nagy mezõváros volt, hetente piacot tartott, évente egyszer országos vásárt. Törökök adóztatása és a félelem miatt elnéptelenedett.
1570 - Báthory István egy ásót a földbe ütött (ahol az 1. Kállóban a szentély állt) "Kutya legyen, aki nem ezen a helyen akar várat építeni" - 3 évig építkeztek. Német zsoldosok védték az építõket.
Megépül a vár épp a régi város egy részén - új város kell. A régi templomot fegyvertárnak használták. (Béke és a Szakolyi úttól É - ÉK (buszbontó), Fintortag)
1574 - 5. tc. - végvárrá nyilvánítás (I. Miksa), a vár és a város a királyi kamara birtoka. (Kállay család - Farkasasszót kapja kártérítésként).
A várbeli katonák fölöttese a várkapitány pallosjoggal. A tisztek a környékbeli nemesek fiai. Közkatonák: 200 német + huszárok + hajduk.
A városlakók elõljárója a város hadnagya.
A hajdúélet szabadsága a jobbágyokat erõsen vonzotta, tömegesen álltak közéjük otthagyva földesuraikat. Egyre jobban militarizálódtak, fel-feltünnek végvári harcokban, birtok-csatákban.
1594 és 1599 török ostrom, de visszaverték.
1595 - az erdélyi fejedelemséghez tartozik.
1604 - Bocskai elfoglata, hajduk telepítése a várba, a városba. Nyíregyházán, Nyírbátorban is telepednek le hajdúk, de ezek a városok hamar elvesztik privilégiumaikat
1608 - A Rákóczi család birtoka.
1621 - Bethlen Gábor erdélyi fejedelemségéhez tartozik.
1630 - I. Rákóczi György innen intéz kiáltványt a nemzethez.
1642 - Taraszovics Bazil munkácsi püspök Kállóban telepedik le. (I. Rákóczi György megfosztja hivatalától)
1661 - a legrégibb fennmaradt (grkat.) okirat - "Rácz Ecclesia"
1661 - török ostrom - Kálló ellenállt (Kucsuk Mehmed pasa)
1668-70 - a Wesselényi összeesküvés támogatása miatt német kapitány neveznek ki, s elcsapták a katonákat, akik kurucok lettek, az elcsapott hajduk pedig labancok. A török hódoltság idején a megye nagyobb része a magyar királysághoz tartozott; az erdélyi fejedelmek és a törökök felváltva pusztították. Kálló sokszor az osztási vonalra esett. Aszerint, hogy ki gyõzött, hol a királysághoz, hol a Partiumhoz, hol az erdélyi fejedelemséghez tartozott. E szerint változott Kálló lakóinak sorsa is. Lakói szövetségesei lettek Thököly Imre németellenes függetlenségi harcának.
1686 - Thököly felkelés - Ahmed pasa innen viszi Thökölyt 5 év rabságra.
A törökök kiûzésével megszünt végvárnak lenni, tekintélye, súlya csökkent.
Futótûzként terjedt a protestáns vallás. 1687-re Szabolcs vármegyében már csak két katolikus gyülekezet, a kisvárdai és a nagykállói maradt.
1699-ben kb. 2600 lakosa lehetett Kállónak (kétszer annyi mint 1572-ben), s az összeírás szerint 14 csizmadia, 10 szûcs, 9 szabó, 6 szappanos, 5 kovács, 3 borbély, 2 varga, 2 lakatos, 1-1 olajütõ, aranymûves, kaskötõ, asztalos, gombkötõ, kötélverõ dolgozott a városban.
1703. július 28. - Kálló kapui megnyilnak II. Rákóczi Ferenc elõtt (Rákóczi elsõ ágyúi) fontos utánpótlási bázis. A nagy Habsburg-ellenes függetlenségi háborúban Bereg jobbágyai Esze Tamás vezetésével álltak II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá. A fejedelem 1703-ban Vásárosnaményból intézett kiáltványt Szabolcs vármegyéhez; hatására több vár (Kisvárda, Vaja, Ibrány) csatlakozott hozzá. 1711-ben, a szabadságharc utolsó felvonása Vaján játszódott le: a békefeltételek megtárgyalására Rákóczi a várkastélyban találkozott a császári hadak fõvezérével.
1705 - a végvár rendeltetése megszünt, a Kállayak megpróbálják visszaszerezni birtokukat, májusban "úriszéki tárgyalás" - a hajduk jobbágyá tétele, erre a hajduk tömegesen Hajduböszörménybe költöznek. (1709? - Ráckálló elnevezés)
1709-ben elkezdõdött a Kállói vár bontása (Rákóczi), s vele Kálló hanyatlása.
1711 - szatmári béke egyik pontja: "Kálló vára földig leromboltassék". A szabadságharc bukása után az elpusztított falvakba német, ruszin és szlovák telepesek érkeztek, de zárt egységben csak néhány településen maradtak meg (Vállaj, Rakamaz, Nyíregyháza). Ezzel gyarapodott a római és a görög katolikus vallásúak száma s több evangélikus egyházközség is szervezõdött.
1728 - Kísérlet örökös megváltásra
1749 - Mária Terézia visszahelyezi birtokaiba a Kállay családot (örökösödési háború). A város népe ellenszegül 1574-re hivatkozva, idegen jobbágyok betelepítését is megakadályozták.
1754 - elsõ per tragikus döntése:
- a város megtarhatta függetlenségét (földterület nélkül).
- a Kállayak megkapták a földet (jobbágyok nélkül).
Kálló megtarthatta vásártartási jogát, megyeszékhelyi rangját, mégsem fejlõdhetett, a kornak megfelelõ mértékben. A fejlõdõ ipar, kereskedelem és polgárság számára nem volt vonzó a bizonytalan helyzetû és jogállású város. A folyamatos per feszültséget, többletkiadást jelentett. A kialakuló polgárság, iparosok, kereskedõk, megyei hivatalnokok inkább a közeli Nyíregyházára költöztek. Kálló egyre jobban lemarad. Nagykállóban a Kállayak, Nagykárolyban a Károlyiak jóvoltából épült állandó megyeháza. Új lendületet kapott a templomok és udvarházak építése is. 1772-ben Szabolcs megyében (100-110 ezer fõ) összesen 2 állandó bolt volt: egy Kisvárdán és egy Nagykállón, az áruk vételét, eladását a házaló, batyuzó, szekerezõ kereskedõk és vásárok biztosították. A vásárok több napig tartottak, és szinte minden kapható volt bennük.
1700-as évek vége - 1800-as évek eleje: Szabolcs vármegye nemessége kb. 10-11% (kb 20000 fõ), több mint 3/4 részük szegény nemes
1848 - a jobbágyság eltörlése - a per elhalt, elévült. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a híres 48-as szabolcsi zászlóalj többször kiérdemelte Kossuth Lajos kormányzó elismerését. Parancsnoka, Rakovszky Sámuel, testére csavarva menekítette ki Komáromból azt a csapatzászlót, amely most a Jósa András múzeumban látható.
1849 után neoabszolutizmus - császári, királyi biztos: Drevenyák Ferenc
1861. január 16. - a vármegye újjá szervezõdik (a református templomban)
1863. szeptember 21. - Tûzvész, kb 300 ház égett le. Épül a debreceni-nyiregyházi vasútvonal.
1850 és 1880 között befejezõdött a megye földrajzi arculatát formáló nagy munka, a Tisza szabályozása. Kiépült a vasúthálózat, megszülettek az elsõ ipari üzemek.
1858 - az elsõ vasútvonal megnyitása: Debrecen - Nyíregyháza - Szerencs, majd 1872 - Kisvárda - Ungvár.
1880 - tárgyalnak a Nagykállón átvezetõ, Mátészalka felé tervezett vasútvonalról, s a vonal 1887 nyarára meg is épül.
1911 - leágazás: Nagykálló - Nyíradony; kapcsolat a Debrecen - Nyírbátor - Mátészalka vonallal.
1876 - Szabolcs megye új székhelye: Nyíregyháza, Szatmárban: Nagykároly helyett Szatmárnémeti
1893-ban alakult meg a nagykállói Tûzoltóság - az önkormányzat hozta létre (Legrégebbi egyesület Tiszavasváriban van (Lukács Ferenc patikus alapította))
1919. március 23. - április 25. - a direktórium az elmegyógyban mûködött.
Az elsõ világháború nagy emberáldozatokat követelt. Az azt követõ békekötés után a túlnyomórészt csehszlovák, illetve román határon túl rekedt négy vármegyéból megmaradt ungi részeket Szabolcshoz csatolták; Szatmár, Bereg és Ugocsa maradványaiból új megyét hoztak létre. A szétszakított részeken nehezen indult meg az élet. Újra ki kellett alakítani a közlekedés, a kereskedelem és nyersanyagfeldolgozás csatornáit.

A második világháborúban hadszintérré változott a megye, óriási ember- és anyagi veszteségeket szenvedett. Különösen súlyos harcok voltak Nagykálló környékén és a Tisza vonalában.

1944. október 21. A 2. Ukrán Front és a 4.Román Hadsereg: "a felszabadulás" napja.

Az 1945-ös földosztáskor 65045 család kapott földet a megyében.

Szövetkezetek alakulása
1948 - Csizmadia és cipész Ktsz (késõbbi Kallux)
1949 - Szabók szövetkezete, fél évvel ezután a Vas- és Fémipari Ktsz, - Textilruházati Ipari Szövetkezet (13 varrónõvel)
1950 - Vörös Zászló Tsz - 27 tag, 1955 - már 200 fõ (késõbbi Zöld Mezõ Tsz)

1950 - tanácsok létrehozása, Nagykálló és Kiskálló egyesült.

1956-os forradalom - és szabadságharcban sokan álltak ki; és ugyancsak sokan szenvedtek a megtorlástól.

1950 - 1979 A Nagykállói járás székhelye (Balkány, Biri, Bököny, Érpatak, Geszteréd, Kállósemjén és Szakoly).

Az 1960-as években jelentõsen fejlõdött az ipar, a mezõgazdaság, gazdagodtak a települések, összességében azonban továbbra is megmaradt a megyének az ország nagyobb részéhez viszonyitott hátrányos helyzete.

1979 - Nagykálló nagyközséggé vált (itt mûködött a megye legnagyobb tsz-e)

1989. március 1. - Város - Németh Miklós miniszterelnök személyesen vett részt a várossá avatáson.